2015. február 17., kedd

FIFTY SHADES OF GREY - SPOILER

Hát igen, itt tartunk. Azt gondoltam, hogy meg bírom állni, hogy ne írjak róla, de nem megy. Miután ott voltam 11-én a premier előtti vetítésen, majd 12 - én a premieren, utána pedig 14 -én szintén alkalmam volt megnézni, teljes összképet kaptam a filmről. Az egész film azzal kezdődik, hogy betekintést kapunk, miként készül szeretett Mr. Greyünk és Miss. Anastasia Steele. Eközben Annie Lennox - I Put A Spell On You számát hallhatjuk. ( Nem tévedek sokat, ha azt mondom, hogy az egész film alatt a dalok voltak a legérdekesebbek.) Azután következik az első főbb jelenet, mikor Ana interjút készít, a megközelíthetetlen agglegénnyel. Aztán jelenetről jelenetre ugrunk, s már ott tartunk, hogy Ana megismerkedik Cristian édesanyával, aki olyan gyorsan tűnik is el, amilyen gyorsan megérkezett. Ana lediplomázik, majd elutazik az édesanyjához, ahol történetesen megjelenik Mr. Grey. Természetesen ezek között a jelenetek között történik az is mikor a Charlie Tangoval Seattle-be utaznak Ellie Goulding - Love Me Like Do című száma alatt, ami szerintem a legszebb jelenet a filmben. Ezután következik az a bizonyos vanília, amivel Cristian orvosolja a helyzetet. E közben Sia csodálatos dalát az Salted-et hallhatjuk. Itt láthatjuk először meztelenül Miss. Steelet, és Mr. Grey kezek fenetét. Aztán a bizonyos "Örültem az ismeretségnek" e-mail után, betekintést nyerhetünk, egy igen vad éjszakának, amit 5 másodpercbe belemerítve, Ana megismeri az igazi Cristian egyik részét. Azután pedig szépen lassan beindul a történet. 

Igen van benne olyan rész, amit egyáltalán nem olvashattunk a könyvben, s sajnos olyan is, amit egyszerűen csak kihúztak a történetből. Nekem is egy az volt a legnagyobb problémám, hogy igen rövidke volt, az első kötethez képest, de 500 oldalt elég nehéz lehetett bele nyomorítani 125 percbe. 

A szereplőkről nekem elég pozitív véleményem van. Dakota tökéletesen eljátszotta az esetlen Anat, Jamie pedig - annak ellenére, hogy nem fűztem hozzá sok reményt, az interjúkon elmondottak miatt - kellemesen csalódtam. Tökéletesen illettek egymáshoz. Bár Jamie arcát nem kellett volna ennyire szőrteleníteni. (Ezt inkább Ana combjával kellett volna megtenni.) Kate tökéletes volt, pontosan ilyennek képzeltem. Eliott nekem egy kicsit túl helyes volt, míg Grey apját és Miát csupán 30 másodpercig láthattunk az egész film alatt. Jesé is jó volt, bár nekem nem jött át. Nálam a legnagyobb favorit, a színész, aki mindent vitt, az Taylor volt. Nekem ő jött át a legjobban. Tökéletesen beleillett a szerepbe, egyszerűen elképesztő volt. 

Nekem a film összességében nagyon tetszett. Vicces volt, romantikus (néhol kicsit túl nyálas), és pont annyi 18- as jelenet volt benne, amennyi kellett. 
10/7,5- re értékelmén a filmet, persze ez csak az én véleményem. 
Még annak is megnézhető egyszer, ha ne igazán kedveltük a könyvet, vagy nem szeretjük az ilyen műfajú filmeket. Csalódás a film azoknak, akik több erotikát vártak, bár azoknak ajánlom inkább a pornófilmeket. 

A könyv.. 
A könyv felülmúlhatatlan. Szeretem a könyvet, mind az elbaszott 50 árnyalatával együtt. Sokkal jobb, mint a film. Aki még nem olvasta a könyvet és nem is látta a filmet, annak ajánlom, hogy először olvasson, majd csak utána üljön le a vászon elé. Higgyétek el így sokkal jobb. 

2016...
2016 márciusa... 


2015. január 3., szombat

TBD - 02

The Best Duo
Sziasztok! Köszönöm szépen a pipákat, a feliratkozókat! :) Folyamatosan csatlakozhattok a facebook csoporthoz, és a hivatalos oldalamhoz is.
Üdv, Audriana Moore
Második Fejezet

JAMES RODRÍGUEZ


Az edzés után kénytelen voltam taxit hívni, ugyanis Sergio nem tudott hazadobni, mert bent maradt a megsérült Ronaldoval. Sosem hittem volna, hogy az edzések, itt a Real Madridnál ilyen családiasan folynak. Annak ellenére, hogy Ancelotti keményen megdolgoztatott minket, jól éreztük magunkat a pályán. Az öltözőben Tonival beszélgettem, hiszen ő szintén új játékos itt, hogy ő mit is gondolt az edzésről. Elmesélte, hogy ilyen hangulat és felszabadultság sosem volt a Bayernnél. Bár nem akartam taxival menni, nem kockáztattam meg a gyaloglást, sem a rajongók miatt, sem azért, mert még kiismerhetetlen számomra Madrid. Annak ellenére, hogy Ramos megmutatta a legjobb szórakozóhelyeket, egyetlen egy bevásárlóközpontot, sem egy kisboltot nem mutatott meg. Örültem neki, hogy ilyen hamar befogadtak, bár legjobban inkább Ronaldoval és Marceloval jövök ki. Csupán ezért nem maradtam bent én is Cristianoval mert Carlo hazaküldött mindenkit pihenni. A sportorvos pedig megkérte a két fiút, hogy maradjanak ott és, ahogy bevitték CR-t úgy segítsenek majd neki, felöltözni és hazajutni. Amint kivizettem a taxist, és beléptem a házba, ledobtam a táskámat az előtérben, és tárcsáztam édesanyámat. Ha minden igaz anya holnap érkezik a kislányommal, akit már lassan két hete nem láttam. Megbeszéltük, hogy csak akkor jön, majd rendszeresen, ha már végleg berendeztem a Salomenak kialakított szobát, ami tegnap lakberendezők segítségével véglegesen elkészült. Nem értek én az ilyen lányos dolgokhoz, így megkértem Marcelo feleségét, hogy segítsen, de ő csak egy számot írt nekem egy cetlire, ami végül kiderült, hogy Nicola Fuentesé volt, a madridi lakberendező csillagé. A nő két nap alatt elrendezett mindent, én meg egy hétig törtem a fejem, hogy mi a különbség a pink és a rózsaszín között. Miután anya már harmadjára sem vette fel a telefont, feladtam és beletörődtem, hogy majd csak később beszélhetek majd édesanyámmal. 10 perc múlva, valaki csöngetett. Arra még volt időm, hogy magamra kapjam a pólót, amit átvettem. Mezítláb lecsörtettem a lépcsőn, majd belenéztem a biztonsági kamerába. Meglepődtem mikor Nicola alakját, s arcát láttam meg. Beengedve a hölgyeményt, egy futó pillantást nézek a tükörbe, hogy esetleg nem nézek - e ki rosszul.
- Senor Rodrígues, remélem nem zavarok - mosolygott rám. Csápos hangja hallatán, a kisördögöm egyből táncra perdült.
- Természetesen nem, jöjjön beljebb - invitálom be. Testére egy gyönyörű, vörös ruha tapad. Barna haja, vanília illata az orromba kúszik. Ilyen kellemes illattal is rég találkoztam. - Kérem tegeződjünk, hisz egyikőnk sem öreg.
- Rendben James - kuncog, majd leveti magát a kanapéra. Egyik lábát, kecsesen átdobja a másikon. A rövid ruhája még feljebb csúszik. A kisördög a fejemben már a Spanyol tánc minden mozdulatát eltáncolta, s most valami merészebbe, akar kezdeni. - Nemrég olvastam, hogy elváltatok a feleségeddel, nagyon sajnálom - sóhajtja. Szomorúan, együtt érzően próbál rám tekinteni, de a szemei elárulják. Egyáltalán nem sajnálja, hogy elváltam, és bevallom én sem sajnálom jelen pillanatban.
- Hát én nem igazán - felelem kurtán. - Mit szólnál egy kis borhoz? - kérdetem, mire csak egy határozott bólintást kapok válaszul. Miután előrekerestem, s felnyitottam az egyetlen bort, ami jelenleg a tartományomba tartozott, felkaptam két poharat, s a nappaliba érve, a bombázó mellé vetettem magam.
- Mesélj egy kicsit magadról, ha már úgy hozta a sors, hogy együtt borozzunk, így csütörtök délután.
- Spanyolországban születtem, kettős állampolgár vagyok. Míg édesapám Spanyol, addig édesanyám Német származású. 21 éves vagyok, és 16 éves korom óta dolgozom a lakberendező bizniszben. Édesapám segítségével, 17 éves koromra már leérettségiztem, és egyből munkába is álltam. Így lettem én Madrid első számú lakberendezője - kezdett bele a mesélésbe. - Imádom a természetet, kedvelem a bluse zenét, és első sorban imádom a csendet, és a rendet is. Kedves, odaadó embernek tartom magam, de ha valami kell nekem azt bármi áron megszerzem - sóhajtott, majd vigyorogva közelebb hajolt.
- A huncutot és a kacért kifelejtetted - mondom, majd nagyot kortyolok a poharamból. A keserű ital leszalad a torkomon, s mivel nem bírom a piát, már az első pohár elködösíti az elmémet. - Határozottan kacér vagy - nyalom meg az ajkaimat, mikor dekoltázsát közelebb nyomja az arcomhoz. Csodás éjszakának nézek elébe.

ANAHI PUENTE 

- Mikor kell visszautaznod? - húzódom közelebb a fiúhoz. Arcomat a meztelen mellkasába fúrtam, s magamba szívtam az édes illatát. Erős karjaival átölelt majd magához húzott. Havonta csak egyszer, kétszer tudtunk találkozni. Míg nekem Madridban, addig neki Németországban, Gelsenkirchenben van a székhelye. Körülbelül két éve találkoztunk. Ez olyan első látásra szerelem volt köztünk. Éppen Németországban jártam mikor Jens Keller, az FC Schalke 04 akkori vezetőedzője meghívott egy edzésre. A közös hang szinte az első pillanatban meg volt közöttük, s a szikra is, amit már régen nem éreztem. 
- Holnapután indulnom kell, de amint tudok jövök - nyom egy puszit a hajamba. Kezeimet szorosan köré fonom. - Anya már nagyon hiányol - csíp bele a karomba. Gyengéden a mellkasára csapom, majd mellkasomhoz szorítva a takarót felülök. Hívogató ajkaihoz hajolok, majd egy édes puszit nyomok rá. Úgy látszik neki ez nem elég, ugyanis Benedikt a tarkómnál tartva elmélyíti a csókot. Borostája az arcomat csiklandozza, míg orrát, néha - néha az enyémnek nyomja. Nevetve húzódom el tőle, miután megcsiklandozza az oldalamat. 
- Kell a takaró - rángatom meg az említett tárgyat, amit szorosan a mancsában tart. Kuncogva figyelem az elszánt tekintetét, ami azt sugallja, hogy a takaró ugyan le fog kerülni rólam pár pillanat múlva, de nem a zuhany alatt. Bene szempillantás alatt maga alá gyúr, majd először az orromra nyom egy apró puszit, majd a homlokomra, arcom két oldalára, nyakamba, szám két sarkába, végül pedig egy ellenállhatatlan csókban forrunk össze. 
- Alig várom, hogy Frau Höwedes legyél - szakítja meg a csókot. 
- Ahhoz előbb meg kell kérned a kezem - suttogom ajkai közé, majd a fogaim közé veszem az alsó ajkát, s kicsit meghúzom. 
- Mi van akkor, ha már azt tervezem? 
- Hiszem, ha látom - válaszolok, majd engedve a csábításának, az ajkaira tapadva megadom magam. 

Két órával később, már teljesen készen álltam a nappaliban, miközben Benedikt az utolsó kortyokat itta a kávéjából. Tegnap délután Iker meghívott minket ebédre, s a kapitányt nem lehetett visszautasítani. Bár szívesebben töltöttük volna kettesben, ezt a kis időt, nem akartuk megbántani a barátainkat, hisz mikor együtt vagyunk, szinte elszigetelődünk erre a pár napra az egész világ elől. 
- Édesem, el fogunk késni - kiáltom be a konyhába, miközben lehajolva összeszedem, a még tegnap este szétdobált ruháinkat. Az egészet egy kupacban lerakom az egyik fotelbe. Amint hazaérünk majd kimosom, persze, ha egyáltalán odaérünk.
- Dehogy késünk - terem hirtelen mögöttem. Kezeit a derekamra rakva húz közelebb magához. Hajamat oldalra söpörve, csókot nyom a nyakamra. Sóhajtva csúsztatom kezemet hátra a nyakához, majd megfordulva egy apró puszit nyomok az ajkaira. - Viszont Ikert nem kéne megváratni, még a végén életmódi tanácsokat osztogat majd - nevet fel. A vállára csapok, s belátva, hogy igaza van, felkapom a kocsikulcsot, s karon ragadva a Németet, kihúzom a lakásból. Megvárom, míg kulcsra zárja az ajtót, majd beüti a kódot a biztonsági zárba is. Miután átpasszoltam neki a kocsim kulcsát, bepattanok az anyós ülésre.
- Ronaldo, hogy van? - kérdezi, miután kifordultunk az utcából.
- Egész jól, megmondtam neki, hogy a következő edzésig jegelje a térdét, és adtam neki izomlazító kenőcsőt is. Nem esett, hála istennek komolyabb baja, de muszáj megelőznünk a végzetes bajt - sóhajtom. Cristiano a VB szezon alatt nagyon megerőltette a térdét, így nem kérdéses, hogy pihennie kell. Meglátom, hogy milyen lesz a következő edzésen és, ha szükségem még pár edzésről is eltiltom. Mivel tudom, hogy a Portugál úgysem tartaná be, az ágyban pihenést, tegnap edzés után telefonáltam a barátnőjének. Irina lelkére kötöttem, hogy Cristiano kölyökkutya szemei ellenére, sem szabad neki megengedni, hogy felkeljen. Ilyen helyzetekben nagyon örülök, hogy jóban vagyok a játékosok barátnőivel. Ha a srácok rám már nem hallgatnak, bekeményítek és felhívom a barátnőket, feleségeket, így szerezve a srácoknak kínzó perceket. 

2014. december 19., péntek

Levelek a levegőben - Sergio Ramos [Novella]

Beléd rohanva.

Az utolsó doboz tejet is a helyére tettem, majd még egyszer felmostam az egész kisboltot. A napjaim itt kezdődtek, s itt fejeződtek be. Ha édesapámnak nem lenne fontos ez az üzlet, nem dolgoznék itt tovább. Bátran elébük állnák és megmondanám neki, hogy én nem ezt akarom. Nem akarom megörökölni ezt a helyet. Nem akarok életem végéig itt élni. Letörlöm a verejtéket a homlokomról, utána pedig a helyére rakom a takarítószereket. Mindent leellenőrzök, a táskámat felkapom, s miután beütöttem a biztonsági kódot, bezárom az ajtót. A környéken minden csendes, mint általában. Néha, egy - egy kocsi elsuhan mellettem, de ennél több nem történik. Miután elhaladok a RWC Holdings mellett a szemeim felcsillannak. A nővérem Emma már két éve itt dolgozik, s imádja a munkáját. Ez az épület már akkor is itt állt, mikor még kis elsős voltam, és arról álmodoztam, hogy mikor nagy leszek itt dolgozom majd. Bár nekem nem jött össze ez az álom, örülök, hogy a nővéremnek sikerült ekkora sikert elérnie, még akkor is, ha csak titkárnőként dolgozik. Senor Ramos két nap múlva nyugdíjba meg ugyan, de Em azt mondta, hogy már meg van az új főnöke, aki szintén Ramos. Azt hallotta, hogy Fernando Ramos unokaöccse lesz az. Szívből kívánom, hogy kedves főnöke legyen. Mivel annyira lenyűgözött a hatalmas épület látványa, nem vettem észre a velem szemben jövő férfit, aki szintén nem figyelt. Ahogy nekiütköztem a fenekemre billentem, a férfi kezéből pedig kiesett a fekete mappája, s papírok hullottak a földre. 
- Ne haragudjon - kérek elnézést azonnal. A férfi bosszúsan fújtat, majd motyog pár csúnya szót, amire felhúzom a szemöldököm, de nem szólók semmit. Feltérdelek, majd segítek összeszedni a papírokat. - Sajnálom. 
- Legközelebb figyeljen egy kicsit jobban - morogja, majd feláll és a kezét nyújtja. Ahogy felnézek a szemébe eláll a lélegzetem. Barna szemeibe nézve elveszem. Sosem láttam még ilyen csodás pillantást. Megköszörülve a torkom, elfogadom a felém nyújtott kezet, majd felállok, s leporolom magam. 
- Úgy lesz. 
- Sajnálom nem akartam bunkó lenni - szabadkozik. - Tudja ezek nagyon fontos papírok, csak nem akartam, hogy valami bajuk essen. 
- Megértem. 
- Kárpótolhatom esetleg egy kávéval? 
- Az nem lenne jó ötlet - rázom meg a fejem, pedig annyira de belemennék. Kifinomult embernek tűnik. 
- Már miért ne lenne az, csak nem a férje várja otthon? - kérdezi felhúzott szemöldökkel. 
- Ebben a kis városban mindenki ismer, még a végén azt hinnék, hogy randevúzom magával - nevetek halkan. - Nincsen férjem, sőt még barátom sincsen. 
- Látja, én pedig nem ismerek itt senkit - mosolyog. - Na és, ha randevúnak tűnik? Az emberek hadd higgyenek azt amit akarnak - rántotta meg a vállát. - Sergio - nyujtotta barátságosan a kezét. 
- Laken - fogadom el mosolyogva. 
- Egy különleges név, egy különleges lánynak.

Fél órával később már nevetve beszélgetünk az egyik közeli kávézóban. Megtudtam, hogy 28 éves, üzletemben és, hogy tegnap költözött ide. 
- És mi a hobbija? - tudakolta. 
- Hm, ez jó kérdés - kortyolok bele a kávémba - talán a csend, és a nyugalmas sétálgatás. 
- Ez a hobbija? - kérdezi meglepetten. 
- Igen - bólogatok. - Nem vagyok mindennapi. Különcnek születtem.
- De milyen szép különcnek - bókol. Lehunyom a szemem, majd kedvesen mosolyogva megköszönöm a bókot. Sohasem tettem még ilyet. Nem beszélgettem még idegenekkel, de nem is ültem be velük kávézni. 

2014. december 18., csütörtök

Letter telling you - Iker Casillas [Novella]

Levélben mondom el.

I Know You Care
Édes szavak, melyek kellemetlen pillantásokat szülnek egymás után. Levelek melyekben az érzelmek felszínre tőrnek. A szél, a nap, s a csillagok melyben azt a bizonyos személyt keresed, akit oda képzel a szíved. A madarak csicsergése, oly nyugtató, s kellemes, mit az ő hangja. Emlékszel a pillanatra? Arra, mikor kezed végighúztad, tökéletes bőrén. Mikor szád az ő csodálatos, vágytól duzzadt ajkaihoz ért? Kell ez neked. Számodra mindig is ő lesz a fontos, s nem én. A különleges külső mögött, egy különleges szív is lapul. Ki gondolta volna, hogy pont te – a világ legismertebb kapusa -, majd a legjobb barátja, esetlen, vörös hajú húgába szeretsz bele. Minden hozzá kötött téged. Akartad őt, s ő is akart téged, csak félt bevallani. A mindenem vagy, voltál, és leszel is Iker. Miután az utunk elvált, azt mondtad nekem: szerelmes vagyok. Hogy beleszerettél abba a lányba, akibe sosem akartál. Azt mondtad, hogy mindenhol az ő gyönyörű, sötét, tengerkék szemét látod. A szeme. A szeme, oly tengeri, s sötét, mint a harmat. Elvesztél bennük. Másképp nézett rád, mint a többi lányt. Erősebb szerelemmel, mint én valaha, mégis magamnak akartalak, mert azt gondoltam, hogy te hozzám tartozol. Jók voltunk együtt, de vele ez egészen más volt. Mikor mellettem láttak, mindig a tökéletes párt látták. Mikor vele pillantottak meg, kézen fogva, lopott csókokat váltva, a tökéletes szerelemmel találkoztak. Velem mikor volt ilyen? Mikor loptunk egymástól csókot? Soha. Nem voltál velem boldog, mégis menekültél a szerelem elől. Nem akartál vele lenni, mégis a szíved hozzá sodort. Tudtad, hogy ő az igazi, mégsem akartál megbántani engem, pedig megértettem volna. Iker, egyetlenem, szereted őt. Nem azt akarom, hogy velem legyél, hanem, hogy mellettem állj, mikor szükségem van rád a nehéz időkben. Nem bírom már sokáig. Fiatal vagyok, s szeretnék még élni, de nem tehetem. Más dolgom van, és nem itt, hanem isten mellett. Annyit szenvedtetek, mert én közétek álltam. Azt mondtad nekem, hogy itt vagy, de ő a tetoválás a szívedben. Az elején nem értettem, aztán minden világossá vált. A tetoválás örökké szól. Ahogy a szerelmed is iránta. Sokszor mondtad, hogy szeretsz. Hittem, s hiszek is neked, csak nem pont úgy szeretsz, ahogy én szeretném. Egy jó barát, más esetben testvér vagyok számodra, és ez nem baj. Nem kell bujkálnotok többé. Elfogadom, hogy titeket egymásnak teremtettek. Annyit kérek, hogy ne zárjatok ki, erre a kis időre, amim még hátra van. Nem akarok egyedül lenni, barátok, s család nélkül. Látni akarlak titeket együtt.  Tudni akarom, hogy ért- e annyit az életem, hogy lássam az igaz szerelmet, ha már érezni nem tudom. Kérlek, néha látogassatok meg. Gyertek el a síromhoz. Együtt! Látni akarlak majd titeket, s ígérem, vigyázok majd mind a kettőtökre. Ne felejtsétek a testem, eltávozik, de én örökre a szívetekben élek tovább. A lelkem mindig itt lesz, s ha felnéztek majd az égre, ott lesz. Keressétek majd a legragyogóbb csillagot, s ott leszek. Mosolyogva nézlek majd benneteket! Boldog leszek, csak szeressétek egymást, úgy ahogy mindig.

Ölel, s millió csókot küld,

Sara. 

2014. október 31., péntek

TBD - 01.

The Best Duo
Sziasztok! :) Aki még nem tette meg az csatlakozzon a facebook csoporthoz: CSATLAKOZOM
Mindenkinek kellemes téli szünetet és kellemes karácsonyt! :)Üdv, Audriana Moore
Első Fejezet

MADRID ÉS AZOK A NARANCSSÁRGA SPORTKENŐCSÖK

JAMES RODRÍGUEZ

Véglegesen is Madridba költözve jutott el a tudatomig, hogy milyen messze is leszek a családomtól, a kislányomtól. Mikor megegyeztünk Danielaval, hogy felváltva vigyázunk majd Salomera, még nem tudtam, hogy lehetőséget kapok a királyi gárdától. Örült lettem volna visszautasítani ezt a hatalmas lehetőséget, és így a fizetésem is jóval meggyarapodott. A kislányom a legfontosabb számomra az egész világon, s azon vagyok, hogy mindent megadjak neki, amit csak lehet. Édesanyámmal már megbeszéltem, hogy minden héten egyszer leutaznak hozzám Salomeval. Daniela kijelentette, hogy nem kíván velem egy ideig találkozni, egy jó hosszú ideig. Teljesen megértem szegény lányt, hisz én váltam el tőle, és én voltam az, aki először félrelépett. Bánom, hogy megcsaltam, de talán mind a kettőnknek jobb lesz külön utakon folytatni. Már hosszú idő óta nem vagyok belé szerelmes, csak kötelességemnek éreztem vele lenni. Mindig is szeretni fogom, hisz egy bizonyos kötelék mindig is lesz köztünk, hisz Salome örökre összeköt minket.
- Ez itt Madrid legjobb szórakozóhelye - mutat Sergio a színes fényekkel kivilágított, hatalmas épületre. - Ide szoktunk járni a srácokkal, és néha még Anahit is sikerül elrángatni - meséli. Ramos már az elejétől fogva nagyon kedves volt velem, Ikerrel együtt. Csak pár pillanatra találkoztunk mikor aláírtam a szerződésemet náluk, de egyből befogadtak. Nem én vagyok az egyetlen új, hisz Toni Kroos is ebben a szezonban kezd a királyi gárdánál.
- A lány, akiről meséltetek ő Calro keresztlánya, igaz? - kérdezek rá a hátvédnél.
- Igen - bólogat -, és Iker unokahúga és a csapatunk sportorvosa is - kacsint. - De ez most nem lényeges, hétfőn úgyis megismered - törölte meg az arcát, amire odaragadtak a fánk cukormázának darabjai. - Gyere meghívlak egy kávéra.



ANAHI PUENTE 

- Utoljára mondom el Maite, hogy a kék tubusos sportkenőcs kell, és nem ez - bökök a narancssárga tubus felé. A mai nap folyamán már körülbelül háromszor küldtem vissza azért a rohadt kenőcsért. Maite egyébként egy gyakornok, akit Florentino a nyakamra rakott. Szegény kislány semmihez nem ért, de Perez kijelentette, hogy be kell tanítanom. Fogalmam sincs, hogyan fog ez sikerülni, mikor ez a csaj értelmi fogyatékos!
- De ott csak sárga bigyók vannak - ellenkezett egyből. Bigyók? Türelmesnek tartom magam, de az enyém is elfogy egyszer. 
- Édes egyetlenem, vagy megkeresed azokat a kenőcsöket, csak a hajadnál fogva váglak innen ki a fenébe, megértetted? - morogtam, Carlo pedig a hátamnál felnevetett. Bezzeg rá nem küldenek ilyen hülye libákat. Hatalmas reményekkel útjára engedtem, talán utoljára, mert komolyan mondtam az előbbit. Bosszúsan néztem a keresztapámra, aki csak szórakozottan figyelt. De kedves. - Nem érdekel Perez, ha ez a liba tovább hátráltat úgy kirakom, hogy a lába sem éri a földet - jelentem ki. 
- Ne legyél már ideges Eiza - karolta át a derekamat Karim. Néha feltudtak vidítani a srácok, ha már a holtponton voltam, de ma ez sem segít. Reggel hatkor már kelnem kellett, hogy hétre beérjek, ez az idióta egy órát késett, és már rohadtul elegem van. 
- Hagyd békén Karim - szól rá Iker. Hálásan mosolygok unokabátyámra, ám mikor a csatárnak esze ágában sem volt elengedni robbantam. 
- Benzema, ha nem veszed le rólam a kezed, letépem a kis barátodat, és megetetem veled ebédre - mordulok fel. 
- Te is kérsz majd belőle?
A kérdésére az egész csapat felröhög. Próbálom palástolni, de én is halványan elmosolyodom, majd a mellkasára csapok és edzeni küldöm. Amióta csatlakoztam a Real Madrid csapatához, a fiúk a szívemhez nőttek. Egytől egyig a családommá váltak. A szüleimmel ugyan a mai napig tartom a kapcsolatot, mégsem szerettem teljesen egyedül lenni, és hála a keresztapámnak nem is kell. Egész kiskoromban, apa elmondása szerint, még csak a focit sem szerettem, mára már az egész életem arra épül. A futballal alszom, s ébredek. A keresztapám igazi örültet faragott belőlem. 11 éves koromra már a helyi csapatban fociztam, de hamar kiderült, hogy elméletben tényleg tehetséges vagyok, és elég szigorú is, de mint focista örökre megbuktam, mikor életem első meccsén, lehetőséget kaptam az edzőmtől, hogy játszassak, én pedig a saját lábamban eltaknyoltam, és eltörtem az orrom. Abban a pillanatban eldöntöttem, hogy örökre feladom a sportolói karrierem. Szerintem jól döntöttem, bár keresztapa nem volt elragadtatva, mert ő eldöntötte, hogy bizony focistát nevel belőlem.
- Szia - szólalt meg a hátam mögött egy határozott női hang. Megfordultam és szembe találtam magam, két fiatal lánnyal. Az egyiknek szőke, míg a másiknak barna haja volt. Olyan előkelően álltak előttem, mintha ők lennének az atyaúristen.
- Segíthetek? - kérdeztem, majd miután megláttam a két lány mögött, a stadion titkárnőjét, Sherlynt, felé is küldtem egy érdeklődő pillantást.
- Senorita Puente a hölgyek magát keresik. Hiába mondtam nekik, hogy most túlságosan elfoglalt, nem tudtam őket addig elküldeni - nézett a két hölgyeményre bosszúsan a Spanyol lány.
- A csapat sportorvosát keressük Matie Castrot - nyávogta a barna hajú leányzó. Mikor meghallottam az általa mondott nevet, önkéntelenül is felnevettem.
- Hát hölgyeim el kell, hogy szomorítsam önöket, ugyanis a csapat orvosa én vagyok. Senorita Castro, csupán csak az egyik ideiglenes gyakornokom - világosítottam fel őket. - Szóval megkérem önöket, hogy távozzanak, vagy hívom a biztonsági őröket.
- Ez lehetetlen - csattant fel a szőke is. Nyugodt mosoly ült az arcomon. A távolból feltűnt a barna hajú lány, akinek a kezében egy hatalmas doboz volt, amire nagy narancssárga betűkkel volt írva, hogy "IZOMLAZÍTÓ". Narancssárga betűkkel, nem kékkel, narancssárgával! Maite arca nem látszott, a fehér doboz mögül.
- Hölgyeim a lány, akit keresnek, pontosan a hátuk mögött jön, és megint rossz kenőcsöket hozva - mutattam a hátuk mögé.
- Anahi szükség van rád - szaladt hozzám Isco. Egyből felé fordultam. Ideges arccal a pálya közepén fekvő Ronaldora mutatott, aki a térdét szorongatta. Maitet majdnem fellökve kaptam ki a dobozból egy kenőcsöt, bár nem olyat kértem, de most ez is megteszi. A hölgyeményekkel nem törődve adtam ki az utasításokat - Isco szólj Garcianak, hogy hozzon jeget, de gyorsan.
- Igen főnök - rohant el. Sprintelve odasiettem Crishez, majd letérdelve mellé, tapogatni kezdtem a térdkalácsát.
- Ez nagyon fáj - nyögte ki a Portugál, feszített, fájdalmas hangon.
- Vedd el a kezed Roni, így nem tudom megnézni. Csak segíteni akarok - simogatom meg az arcát, miközben ő lassan elveszi a kezeit és a teste mellé szorítsa, ahogy tanítottam. A kenőccsel óvatosan bekenem a térdét, s a jeget rászorítom, amit Isco a kezembe adott. Sergiora és Ikerre nézve megkérem őket, hogy vigyék át Cristianot az irodámba, és fektessék le az ott lévő vizsgáló ágyra.
- A hölgyeknek köszönöm az ittlétet, de örülnék, ha távoznának - értem újra a három grácia mellé, akik nem zavartatva magukat felszabadultan fecsegtek egymással, míg Sherlyn idegesen megpróbálta őket kiterelni. - Maite neked sem kell már visszajönnöd, ki vagy rúgva - szóltam oda a lánynak. Döbbenten nézett a szemeimbe, majd szólásra nyitotta a száját, ám én belé fojtottam a szót. - Nyugodtan elmehetsz panaszt tenni Senor Perézhez, de garantálom neked, hogy itt azok után sem fogsz dolgozni. Mellém nem kell olyan szerencsétlen munkaerő, aki nem tudja megkülönböztetni, hogy melyik a kék és melyik a narancssárga. Ez itt egy futballcsapat, kemény edzésekkel, és sérülhető, élő emberekkel, nem a bevásárlóközpont, egy leárazás közepén.

2014. október 12., vasárnap

Audriana rajongói ajándékokat kapott....

Mielőtt elmesélek mindent, utólag is szeretném megköszönni a csodálatos ajándékokat Imolának, Petrának, Eszternek és Móninak! <3 A többieknek pedig a bonbont és, hogy eljöttek! <3 Imádlak titeket!

Körülbelül két hete kaptam egy e-mailt, miszerint az egyik olvasóm szeretné elkérni a címemet, melyre elküldheti a nekem szánt levelét. Imolával hosszasan beszélgettünk végül pedig megkapta, amit meg szeretett volna, így boldogan elköszöntünk egymástól. Természetesen nem számítottam semmire, csupán azt hittem, hogy ez a kedves lány, küld majd nekem egy képeslapot - egyébként Imola Romániában lakik - és kész, de nem így lett! Szombat délelőtt ugyanis megjelent négy lány a házunk előtt, később pedig újabb három! Sajnos szombatonként reggel 8 órától dolgozom, így nem tudtam itthon lenni, de édesanyám nagyon meglepődött. Anyukám olyan izgatottan kezdte el mesélni, hogy 7 kedves lány itt volt és engem keresett, majd miután elmondta nekik, hogy nem vagyok itthon odaadták neki az ajándékokat és elköszöntek. Lányok, annyira örültem volna, ha itthon vagyok és személyesen is találkozunk, de nagyon gondolkodom, egy közönség találkozón!

Amikor anyukám a kezembe adta a két ajándék szatyrot könnyek gyűltek a szemembe, Imola levelénél pedig már zokogtam. Sohasem gondoltam volna, hogy ilyen meg fog velem történni. Anya még azt is mesélte, hogy a lányok nagyon szerettek volna autogramot kérni tőlem. Igen, autogramot kérni tőlem!! Nem is akartam hinni a fülemnek, és még most sem fogom fel igazán! Csodálatos érzés, azt tudni, hogy tényleg szeretik azt, amit csinálok. Miután a család megtudta, hogy mi történt apa pezsgőt nyitott, hogy megünnepeljük az első rajongóimat! Első rajongók. Az én rajongóim, olyanok, akik szeretik az én történetemet, akik szeretik Audrianat. Hihetetlen, felemelő érzés s még most is megkönnyezem miközben írom ezeket a sorokat. Csodás ajándékokat kaptam, mégis a legeslegjobban drága Imola levele tetszik igazán. Az a legeslegcsodálatosabb miden közül! 

"Audriananak!

Kedves Audriana a nevem Imola és 13 éves vagyok. Nagyon szeretem a focit és az én kedvenc csapatom is a Real Madrid! A The Beautiful Game közel az egyik legjobb focis fanfiction, amit olvastam. Nagyon szeretem a blogjaidat és remélem, hogy sokat olvashatok még tőled.

Te vagy a kedvenc bloggerinám! 

Puszi, Imola. "



Ez mindenképpen kikerül a falamra!
Gyönyörű. <3

Jó sok könyvvel bővültem. <3
"Mert tudjuk, hogy szereted a régi könyveket."
Petra, Imola, Eszter, Móni.
De még mennyire szeretem a régi könyveket.
Köszönöm. <3
" A legjobb bloggerinának... <3" - Köszönöm
Olyan édesek vagytok.

És tényleg Selena volt a Trouble című blogom
karaktere, Audriana Moore néven.

Reggel már ebből iszom a kávémat. <3

"Daniela + Sergio" - Örökké? Talán! :D
Lányok, nagyon szépen köszönöm. Remélem továbbra is velem tartotok majd, a három lánynak, akitől a csokikat kaptam, üzenem, hogy írjanak nekem e-mailt, hogy nekik is meg tudjam köszönni, és jó lenne a neveteket is megtudni hölgyeim ;) 

U.I.: Rész hamarosan! :)

Üdv, Audriana Moore

2014. június 28., szombat

Bemutatkozás

Sziasztok! Audriana Moore vagyok. Elég sok blogot készítettem már, de majdnem mindet be is zártam pár rész után. Eddig még nagyon nem beszéltem róla, de imádom a focit, így már hónapok óta elkezdtem írni a részeket. A történet/történetek természetesen focistákról szólnak majd. Ugyan ez egy Real Madrid Fanfiction, olvashattok tőlem, majd más focicsapatokról szóló novellákat is.

Az első történet pedig a:

 THE BEAUTIFUL GAME