2014. december 19., péntek

Levelek a levegőben - Sergio Ramos [Novella]

Beléd rohanva.

Az utolsó doboz tejet is a helyére tettem, majd még egyszer felmostam az egész kisboltot. A napjaim itt kezdődtek, s itt fejeződtek be. Ha édesapámnak nem lenne fontos ez az üzlet, nem dolgoznék itt tovább. Bátran elébük állnák és megmondanám neki, hogy én nem ezt akarom. Nem akarom megörökölni ezt a helyet. Nem akarok életem végéig itt élni. Letörlöm a verejtéket a homlokomról, utána pedig a helyére rakom a takarítószereket. Mindent leellenőrzök, a táskámat felkapom, s miután beütöttem a biztonsági kódot, bezárom az ajtót. A környéken minden csendes, mint általában. Néha, egy - egy kocsi elsuhan mellettem, de ennél több nem történik. Miután elhaladok a RWC Holdings mellett a szemeim felcsillannak. A nővérem Emma már két éve itt dolgozik, s imádja a munkáját. Ez az épület már akkor is itt állt, mikor még kis elsős voltam, és arról álmodoztam, hogy mikor nagy leszek itt dolgozom majd. Bár nekem nem jött össze ez az álom, örülök, hogy a nővéremnek sikerült ekkora sikert elérnie, még akkor is, ha csak titkárnőként dolgozik. Senor Ramos két nap múlva nyugdíjba meg ugyan, de Em azt mondta, hogy már meg van az új főnöke, aki szintén Ramos. Azt hallotta, hogy Fernando Ramos unokaöccse lesz az. Szívből kívánom, hogy kedves főnöke legyen. Mivel annyira lenyűgözött a hatalmas épület látványa, nem vettem észre a velem szemben jövő férfit, aki szintén nem figyelt. Ahogy nekiütköztem a fenekemre billentem, a férfi kezéből pedig kiesett a fekete mappája, s papírok hullottak a földre. 
- Ne haragudjon - kérek elnézést azonnal. A férfi bosszúsan fújtat, majd motyog pár csúnya szót, amire felhúzom a szemöldököm, de nem szólók semmit. Feltérdelek, majd segítek összeszedni a papírokat. - Sajnálom. 
- Legközelebb figyeljen egy kicsit jobban - morogja, majd feláll és a kezét nyújtja. Ahogy felnézek a szemébe eláll a lélegzetem. Barna szemeibe nézve elveszem. Sosem láttam még ilyen csodás pillantást. Megköszörülve a torkom, elfogadom a felém nyújtott kezet, majd felállok, s leporolom magam. 
- Úgy lesz. 
- Sajnálom nem akartam bunkó lenni - szabadkozik. - Tudja ezek nagyon fontos papírok, csak nem akartam, hogy valami bajuk essen. 
- Megértem. 
- Kárpótolhatom esetleg egy kávéval? 
- Az nem lenne jó ötlet - rázom meg a fejem, pedig annyira de belemennék. Kifinomult embernek tűnik. 
- Már miért ne lenne az, csak nem a férje várja otthon? - kérdezi felhúzott szemöldökkel. 
- Ebben a kis városban mindenki ismer, még a végén azt hinnék, hogy randevúzom magával - nevetek halkan. - Nincsen férjem, sőt még barátom sincsen. 
- Látja, én pedig nem ismerek itt senkit - mosolyog. - Na és, ha randevúnak tűnik? Az emberek hadd higgyenek azt amit akarnak - rántotta meg a vállát. - Sergio - nyujtotta barátságosan a kezét. 
- Laken - fogadom el mosolyogva. 
- Egy különleges név, egy különleges lánynak.

Fél órával később már nevetve beszélgetünk az egyik közeli kávézóban. Megtudtam, hogy 28 éves, üzletemben és, hogy tegnap költözött ide. 
- És mi a hobbija? - tudakolta. 
- Hm, ez jó kérdés - kortyolok bele a kávémba - talán a csend, és a nyugalmas sétálgatás. 
- Ez a hobbija? - kérdezi meglepetten. 
- Igen - bólogatok. - Nem vagyok mindennapi. Különcnek születtem.
- De milyen szép különcnek - bókol. Lehunyom a szemem, majd kedvesen mosolyogva megköszönöm a bókot. Sohasem tettem még ilyet. Nem beszélgettem még idegenekkel, de nem is ültem be velük kávézni. 

2014. december 18., csütörtök

Letter telling you - Iker Casillas [Novella]

Levélben mondom el.

I Know You Care
Édes szavak, melyek kellemetlen pillantásokat szülnek egymás után. Levelek melyekben az érzelmek felszínre tőrnek. A szél, a nap, s a csillagok melyben azt a bizonyos személyt keresed, akit oda képzel a szíved. A madarak csicsergése, oly nyugtató, s kellemes, mit az ő hangja. Emlékszel a pillanatra? Arra, mikor kezed végighúztad, tökéletes bőrén. Mikor szád az ő csodálatos, vágytól duzzadt ajkaihoz ért? Kell ez neked. Számodra mindig is ő lesz a fontos, s nem én. A különleges külső mögött, egy különleges szív is lapul. Ki gondolta volna, hogy pont te – a világ legismertebb kapusa -, majd a legjobb barátja, esetlen, vörös hajú húgába szeretsz bele. Minden hozzá kötött téged. Akartad őt, s ő is akart téged, csak félt bevallani. A mindenem vagy, voltál, és leszel is Iker. Miután az utunk elvált, azt mondtad nekem: szerelmes vagyok. Hogy beleszerettél abba a lányba, akibe sosem akartál. Azt mondtad, hogy mindenhol az ő gyönyörű, sötét, tengerkék szemét látod. A szeme. A szeme, oly tengeri, s sötét, mint a harmat. Elvesztél bennük. Másképp nézett rád, mint a többi lányt. Erősebb szerelemmel, mint én valaha, mégis magamnak akartalak, mert azt gondoltam, hogy te hozzám tartozol. Jók voltunk együtt, de vele ez egészen más volt. Mikor mellettem láttak, mindig a tökéletes párt látták. Mikor vele pillantottak meg, kézen fogva, lopott csókokat váltva, a tökéletes szerelemmel találkoztak. Velem mikor volt ilyen? Mikor loptunk egymástól csókot? Soha. Nem voltál velem boldog, mégis menekültél a szerelem elől. Nem akartál vele lenni, mégis a szíved hozzá sodort. Tudtad, hogy ő az igazi, mégsem akartál megbántani engem, pedig megértettem volna. Iker, egyetlenem, szereted őt. Nem azt akarom, hogy velem legyél, hanem, hogy mellettem állj, mikor szükségem van rád a nehéz időkben. Nem bírom már sokáig. Fiatal vagyok, s szeretnék még élni, de nem tehetem. Más dolgom van, és nem itt, hanem isten mellett. Annyit szenvedtetek, mert én közétek álltam. Azt mondtad nekem, hogy itt vagy, de ő a tetoválás a szívedben. Az elején nem értettem, aztán minden világossá vált. A tetoválás örökké szól. Ahogy a szerelmed is iránta. Sokszor mondtad, hogy szeretsz. Hittem, s hiszek is neked, csak nem pont úgy szeretsz, ahogy én szeretném. Egy jó barát, más esetben testvér vagyok számodra, és ez nem baj. Nem kell bujkálnotok többé. Elfogadom, hogy titeket egymásnak teremtettek. Annyit kérek, hogy ne zárjatok ki, erre a kis időre, amim még hátra van. Nem akarok egyedül lenni, barátok, s család nélkül. Látni akarlak titeket együtt.  Tudni akarom, hogy ért- e annyit az életem, hogy lássam az igaz szerelmet, ha már érezni nem tudom. Kérlek, néha látogassatok meg. Gyertek el a síromhoz. Együtt! Látni akarlak majd titeket, s ígérem, vigyázok majd mind a kettőtökre. Ne felejtsétek a testem, eltávozik, de én örökre a szívetekben élek tovább. A lelkem mindig itt lesz, s ha felnéztek majd az égre, ott lesz. Keressétek majd a legragyogóbb csillagot, s ott leszek. Mosolyogva nézlek majd benneteket! Boldog leszek, csak szeressétek egymást, úgy ahogy mindig.

Ölel, s millió csókot küld,

Sara. 

2014. október 31., péntek

TBD - 01.

The Best Duo
Sziasztok! :) Aki még nem tette meg az csatlakozzon a facebook csoporthoz: CSATLAKOZOM
Mindenkinek kellemes téli szünetet és kellemes karácsonyt! :)Üdv, Audriana Moore
Első Fejezet

MADRID ÉS AZOK A NARANCSSÁRGA SPORTKENŐCSÖK

JAMES RODRÍGUEZ

Véglegesen is Madridba költözve jutott el a tudatomig, hogy milyen messze is leszek a családomtól, a kislányomtól. Mikor megegyeztünk Danielaval, hogy felváltva vigyázunk majd Salomera, még nem tudtam, hogy lehetőséget kapok a királyi gárdától. Örült lettem volna visszautasítani ezt a hatalmas lehetőséget, és így a fizetésem is jóval meggyarapodott. A kislányom a legfontosabb számomra az egész világon, s azon vagyok, hogy mindent megadjak neki, amit csak lehet. Édesanyámmal már megbeszéltem, hogy minden héten egyszer leutaznak hozzám Salomeval. Daniela kijelentette, hogy nem kíván velem egy ideig találkozni, egy jó hosszú ideig. Teljesen megértem szegény lányt, hisz én váltam el tőle, és én voltam az, aki először félrelépett. Bánom, hogy megcsaltam, de talán mind a kettőnknek jobb lesz külön utakon folytatni. Már hosszú idő óta nem vagyok belé szerelmes, csak kötelességemnek éreztem vele lenni. Mindig is szeretni fogom, hisz egy bizonyos kötelék mindig is lesz köztünk, hisz Salome örökre összeköt minket.
- Ez itt Madrid legjobb szórakozóhelye - mutat Sergio a színes fényekkel kivilágított, hatalmas épületre. - Ide szoktunk járni a srácokkal, és néha még Anahit is sikerül elrángatni - meséli. Ramos már az elejétől fogva nagyon kedves volt velem, Ikerrel együtt. Csak pár pillanatra találkoztunk mikor aláírtam a szerződésemet náluk, de egyből befogadtak. Nem én vagyok az egyetlen új, hisz Toni Kroos is ebben a szezonban kezd a királyi gárdánál.
- A lány, akiről meséltetek ő Calro keresztlánya, igaz? - kérdezek rá a hátvédnél.
- Igen - bólogat -, és Iker unokahúga és a csapatunk sportorvosa is - kacsint. - De ez most nem lényeges, hétfőn úgyis megismered - törölte meg az arcát, amire odaragadtak a fánk cukormázának darabjai. - Gyere meghívlak egy kávéra.



ANAHI PUENTE 

- Utoljára mondom el Maite, hogy a kék tubusos sportkenőcs kell, és nem ez - bökök a narancssárga tubus felé. A mai nap folyamán már körülbelül háromszor küldtem vissza azért a rohadt kenőcsért. Maite egyébként egy gyakornok, akit Florentino a nyakamra rakott. Szegény kislány semmihez nem ért, de Perez kijelentette, hogy be kell tanítanom. Fogalmam sincs, hogyan fog ez sikerülni, mikor ez a csaj értelmi fogyatékos!
- De ott csak sárga bigyók vannak - ellenkezett egyből. Bigyók? Türelmesnek tartom magam, de az enyém is elfogy egyszer. 
- Édes egyetlenem, vagy megkeresed azokat a kenőcsöket, csak a hajadnál fogva váglak innen ki a fenébe, megértetted? - morogtam, Carlo pedig a hátamnál felnevetett. Bezzeg rá nem küldenek ilyen hülye libákat. Hatalmas reményekkel útjára engedtem, talán utoljára, mert komolyan mondtam az előbbit. Bosszúsan néztem a keresztapámra, aki csak szórakozottan figyelt. De kedves. - Nem érdekel Perez, ha ez a liba tovább hátráltat úgy kirakom, hogy a lába sem éri a földet - jelentem ki. 
- Ne legyél már ideges Eiza - karolta át a derekamat Karim. Néha feltudtak vidítani a srácok, ha már a holtponton voltam, de ma ez sem segít. Reggel hatkor már kelnem kellett, hogy hétre beérjek, ez az idióta egy órát késett, és már rohadtul elegem van. 
- Hagyd békén Karim - szól rá Iker. Hálásan mosolygok unokabátyámra, ám mikor a csatárnak esze ágában sem volt elengedni robbantam. 
- Benzema, ha nem veszed le rólam a kezed, letépem a kis barátodat, és megetetem veled ebédre - mordulok fel. 
- Te is kérsz majd belőle?
A kérdésére az egész csapat felröhög. Próbálom palástolni, de én is halványan elmosolyodom, majd a mellkasára csapok és edzeni küldöm. Amióta csatlakoztam a Real Madrid csapatához, a fiúk a szívemhez nőttek. Egytől egyig a családommá váltak. A szüleimmel ugyan a mai napig tartom a kapcsolatot, mégsem szerettem teljesen egyedül lenni, és hála a keresztapámnak nem is kell. Egész kiskoromban, apa elmondása szerint, még csak a focit sem szerettem, mára már az egész életem arra épül. A futballal alszom, s ébredek. A keresztapám igazi örültet faragott belőlem. 11 éves koromra már a helyi csapatban fociztam, de hamar kiderült, hogy elméletben tényleg tehetséges vagyok, és elég szigorú is, de mint focista örökre megbuktam, mikor életem első meccsén, lehetőséget kaptam az edzőmtől, hogy játszassak, én pedig a saját lábamban eltaknyoltam, és eltörtem az orrom. Abban a pillanatban eldöntöttem, hogy örökre feladom a sportolói karrierem. Szerintem jól döntöttem, bár keresztapa nem volt elragadtatva, mert ő eldöntötte, hogy bizony focistát nevel belőlem.
- Szia - szólalt meg a hátam mögött egy határozott női hang. Megfordultam és szembe találtam magam, két fiatal lánnyal. Az egyiknek szőke, míg a másiknak barna haja volt. Olyan előkelően álltak előttem, mintha ők lennének az atyaúristen.
- Segíthetek? - kérdeztem, majd miután megláttam a két lány mögött, a stadion titkárnőjét, Sherlynt, felé is küldtem egy érdeklődő pillantást.
- Senorita Puente a hölgyek magát keresik. Hiába mondtam nekik, hogy most túlságosan elfoglalt, nem tudtam őket addig elküldeni - nézett a két hölgyeményre bosszúsan a Spanyol lány.
- A csapat sportorvosát keressük Matie Castrot - nyávogta a barna hajú leányzó. Mikor meghallottam az általa mondott nevet, önkéntelenül is felnevettem.
- Hát hölgyeim el kell, hogy szomorítsam önöket, ugyanis a csapat orvosa én vagyok. Senorita Castro, csupán csak az egyik ideiglenes gyakornokom - világosítottam fel őket. - Szóval megkérem önöket, hogy távozzanak, vagy hívom a biztonsági őröket.
- Ez lehetetlen - csattant fel a szőke is. Nyugodt mosoly ült az arcomon. A távolból feltűnt a barna hajú lány, akinek a kezében egy hatalmas doboz volt, amire nagy narancssárga betűkkel volt írva, hogy "IZOMLAZÍTÓ". Narancssárga betűkkel, nem kékkel, narancssárgával! Maite arca nem látszott, a fehér doboz mögül.
- Hölgyeim a lány, akit keresnek, pontosan a hátuk mögött jön, és megint rossz kenőcsöket hozva - mutattam a hátuk mögé.
- Anahi szükség van rád - szaladt hozzám Isco. Egyből felé fordultam. Ideges arccal a pálya közepén fekvő Ronaldora mutatott, aki a térdét szorongatta. Maitet majdnem fellökve kaptam ki a dobozból egy kenőcsöt, bár nem olyat kértem, de most ez is megteszi. A hölgyeményekkel nem törődve adtam ki az utasításokat - Isco szólj Garcianak, hogy hozzon jeget, de gyorsan.
- Igen főnök - rohant el. Sprintelve odasiettem Crishez, majd letérdelve mellé, tapogatni kezdtem a térdkalácsát.
- Ez nagyon fáj - nyögte ki a Portugál, feszített, fájdalmas hangon.
- Vedd el a kezed Roni, így nem tudom megnézni. Csak segíteni akarok - simogatom meg az arcát, miközben ő lassan elveszi a kezeit és a teste mellé szorítsa, ahogy tanítottam. A kenőccsel óvatosan bekenem a térdét, s a jeget rászorítom, amit Isco a kezembe adott. Sergiora és Ikerre nézve megkérem őket, hogy vigyék át Cristianot az irodámba, és fektessék le az ott lévő vizsgáló ágyra.
- A hölgyeknek köszönöm az ittlétet, de örülnék, ha távoznának - értem újra a három grácia mellé, akik nem zavartatva magukat felszabadultan fecsegtek egymással, míg Sherlyn idegesen megpróbálta őket kiterelni. - Maite neked sem kell már visszajönnöd, ki vagy rúgva - szóltam oda a lánynak. Döbbenten nézett a szemeimbe, majd szólásra nyitotta a száját, ám én belé fojtottam a szót. - Nyugodtan elmehetsz panaszt tenni Senor Perézhez, de garantálom neked, hogy itt azok után sem fogsz dolgozni. Mellém nem kell olyan szerencsétlen munkaerő, aki nem tudja megkülönböztetni, hogy melyik a kék és melyik a narancssárga. Ez itt egy futballcsapat, kemény edzésekkel, és sérülhető, élő emberekkel, nem a bevásárlóközpont, egy leárazás közepén.

2014. október 12., vasárnap

Audriana rajongói ajándékokat kapott....

Mielőtt elmesélek mindent, utólag is szeretném megköszönni a csodálatos ajándékokat Imolának, Petrának, Eszternek és Móninak! <3 A többieknek pedig a bonbont és, hogy eljöttek! <3 Imádlak titeket!

Körülbelül két hete kaptam egy e-mailt, miszerint az egyik olvasóm szeretné elkérni a címemet, melyre elküldheti a nekem szánt levelét. Imolával hosszasan beszélgettünk végül pedig megkapta, amit meg szeretett volna, így boldogan elköszöntünk egymástól. Természetesen nem számítottam semmire, csupán azt hittem, hogy ez a kedves lány, küld majd nekem egy képeslapot - egyébként Imola Romániában lakik - és kész, de nem így lett! Szombat délelőtt ugyanis megjelent négy lány a házunk előtt, később pedig újabb három! Sajnos szombatonként reggel 8 órától dolgozom, így nem tudtam itthon lenni, de édesanyám nagyon meglepődött. Anyukám olyan izgatottan kezdte el mesélni, hogy 7 kedves lány itt volt és engem keresett, majd miután elmondta nekik, hogy nem vagyok itthon odaadták neki az ajándékokat és elköszöntek. Lányok, annyira örültem volna, ha itthon vagyok és személyesen is találkozunk, de nagyon gondolkodom, egy közönség találkozón!

Amikor anyukám a kezembe adta a két ajándék szatyrot könnyek gyűltek a szemembe, Imola levelénél pedig már zokogtam. Sohasem gondoltam volna, hogy ilyen meg fog velem történni. Anya még azt is mesélte, hogy a lányok nagyon szerettek volna autogramot kérni tőlem. Igen, autogramot kérni tőlem!! Nem is akartam hinni a fülemnek, és még most sem fogom fel igazán! Csodálatos érzés, azt tudni, hogy tényleg szeretik azt, amit csinálok. Miután a család megtudta, hogy mi történt apa pezsgőt nyitott, hogy megünnepeljük az első rajongóimat! Első rajongók. Az én rajongóim, olyanok, akik szeretik az én történetemet, akik szeretik Audrianat. Hihetetlen, felemelő érzés s még most is megkönnyezem miközben írom ezeket a sorokat. Csodás ajándékokat kaptam, mégis a legeslegjobban drága Imola levele tetszik igazán. Az a legeslegcsodálatosabb miden közül! 

"Audriananak!

Kedves Audriana a nevem Imola és 13 éves vagyok. Nagyon szeretem a focit és az én kedvenc csapatom is a Real Madrid! A The Beautiful Game közel az egyik legjobb focis fanfiction, amit olvastam. Nagyon szeretem a blogjaidat és remélem, hogy sokat olvashatok még tőled.

Te vagy a kedvenc bloggerinám! 

Puszi, Imola. "



Ez mindenképpen kikerül a falamra!
Gyönyörű. <3

Jó sok könyvvel bővültem. <3
"Mert tudjuk, hogy szereted a régi könyveket."
Petra, Imola, Eszter, Móni.
De még mennyire szeretem a régi könyveket.
Köszönöm. <3
" A legjobb bloggerinának... <3" - Köszönöm
Olyan édesek vagytok.

És tényleg Selena volt a Trouble című blogom
karaktere, Audriana Moore néven.

Reggel már ebből iszom a kávémat. <3

"Daniela + Sergio" - Örökké? Talán! :D
Lányok, nagyon szépen köszönöm. Remélem továbbra is velem tartotok majd, a három lánynak, akitől a csokikat kaptam, üzenem, hogy írjanak nekem e-mailt, hogy nekik is meg tudjam köszönni, és jó lenne a neveteket is megtudni hölgyeim ;) 

U.I.: Rész hamarosan! :)

Üdv, Audriana Moore

2014. június 28., szombat

Bemutatkozás

Sziasztok! Audriana Moore vagyok. Elég sok blogot készítettem már, de majdnem mindet be is zártam pár rész után. Eddig még nagyon nem beszéltem róla, de imádom a focit, így már hónapok óta elkezdtem írni a részeket. A történet/történetek természetesen focistákról szólnak majd. Ugyan ez egy Real Madrid Fanfiction, olvashattok tőlem, majd más focicsapatokról szóló novellákat is.

Az első történet pedig a:

 THE BEAUTIFUL GAME