Levelek a levegőben - Sergio Ramos [Novella]

Beléd rohanva.

Az utolsó doboz tejet is a helyére tettem, majd még egyszer felmostam az egész kisboltot. A napjaim itt kezdődtek, s itt fejeződtek be. Ha édesapámnak nem lenne fontos ez az üzlet, nem dolgoznék itt tovább. Bátran elébük állnák és megmondanám neki, hogy én nem ezt akarom. Nem akarom megörökölni ezt a helyet. Nem akarok életem végéig itt élni. Letörlöm a verejtéket a homlokomról, utána pedig a helyére rakom a takarítószereket. Mindent leellenőrzök, a táskámat felkapom, s miután beütöttem a biztonsági kódot, bezárom az ajtót. A környéken minden csendes, mint általában. Néha, egy - egy kocsi elsuhan mellettem, de ennél több nem történik. Miután elhaladok a RWC Holdings mellett a szemeim felcsillannak. A nővérem Emma már két éve itt dolgozik, s imádja a munkáját. Ez az épület már akkor is itt állt, mikor még kis elsős voltam, és arról álmodoztam, hogy mikor nagy leszek itt dolgozom majd. Bár nekem nem jött össze ez az álom, örülök, hogy a nővéremnek sikerült ekkora sikert elérnie, még akkor is, ha csak titkárnőként dolgozik. Senor Ramos két nap múlva nyugdíjba meg ugyan, de Em azt mondta, hogy már meg van az új főnöke, aki szintén Ramos. Azt hallotta, hogy Fernando Ramos unokaöccse lesz az. Szívből kívánom, hogy kedves főnöke legyen. Mivel annyira lenyűgözött a hatalmas épület látványa, nem vettem észre a velem szemben jövő férfit, aki szintén nem figyelt. Ahogy nekiütköztem a fenekemre billentem, a férfi kezéből pedig kiesett a fekete mappája, s papírok hullottak a földre. 

- Ne haragudjon - kérek elnézést azonnal. A férfi bosszúsan fújtat, majd motyog pár csúnya szót, amire felhúzom a szemöldököm, de nem szólók semmit. Feltérdelek, majd segítek összeszedni a papírokat. - Sajnálom. 

- Legközelebb figyeljen egy kicsit jobban - morogja, majd feláll és a kezét nyújtja. Ahogy felnézek a szemébe eláll a lélegzetem. Barna szemeibe nézve elveszem. Sosem láttam még ilyen csodás pillantást. Megköszörülve a torkom, elfogadom a felém nyújtott kezet, majd felállok, s leporolom magam. 

- Úgy lesz. 

- Sajnálom nem akartam bunkó lenni - szabadkozik. - Tudja ezek nagyon fontos papírok, csak nem akartam, hogy valami bajuk essen. 

- Megértem. 

- Kárpótolhatom esetleg egy kávéval? 

- Az nem lenne jó ötlet - rázom meg a fejem, pedig annyira de belemennék. Kifinomult embernek tűnik. 

- Már miért ne lenne az, csak nem a férje várja otthon? - kérdezi felhúzott szemöldökkel. 

- Ebben a kis városban mindenki ismer, még a végén azt hinnék, hogy randevúzom magával - nevetek halkan. - Nincsen férjem, sőt még barátom sincsen. 

- Látja, én pedig nem ismerek itt senkit - mosolyog. - Na és, ha randevúnak tűnik? Az emberek hadd higgyenek azt amit akarnak - rántotta meg a vállát. - Sergio - nyujtotta barátságosan a kezét. 

- Laken - fogadom el mosolyogva. 

- Egy különleges név, egy különleges lánynak.

Fél órával később már nevetve beszélgetünk az egyik közeli kávézóban. Megtudtam, hogy 28 éves, üzletemben és, hogy tegnap költözött ide. 

- És mi a hobbija? - tudakolta. 

- Hm, ez jó kérdés - kortyolok bele a kávémba - talán a csend, és a nyugalmas sétálgatás. 

- Ez a hobbija? - kérdezi meglepetten. 

- Igen - bólogatok. - Nem vagyok mindennapi. Különcnek születtem.

- De milyen szép különcnek - bókol. Lehunyom a szemem, majd kedvesen mosolyogva megköszönöm a bókot. Sohasem tettem még ilyet. Nem beszélgettem még idegenekkel, de nem is ültem be velük kávézni.