00. The Best Heart

The Best Heart

Sziasztok!
Belekezdve egy újabb történetbe, végre megoszthatom veletek az Iker Casillasról szóló kisebb gondolataimat.
Remélem ez is elnyeri a tetszéseteket.
A másik történet ugyan úgy folytatódik majd.! :)

Üdv, 

Audriana Moore

Prológus

THE BEST HEART 

Deliah Espino (Carbonero)

Sóhajtva hátradöntöm a fejem az ülésben, majd lehunyt szemmel próbálom kiűzni a rossz dolgokat a fejemből. A szemeim előtt akaratlanul is feltűnik a Spanyol férfi, aki elrabolta a szívem. Minden idők legnagyobb hibáját követtem el, mikor megcsókoltam egy olyan férfit, akinek felesége van. Bár tudtam, hogy nem lesz belőle semmi, nem tudtam, s tudok parancsolni, az iránta érzett szerelmem felett. Sohasem gondoltam volna, hogy egyszer az unokatestvérem férjébe leszek szerelmes. Egy olyan férfiba, aki számomra nem csak, hogy elérhetetlen, de tiltott is. Az autó leparkol, én pedig kénytelen vagyok megtörölni az arcomat, amin még a tíz perccel ezelőtti könnyeim száradnak. Kezembe vére a táskámat, s a kabátomat az arcom elé tartva várom, hogy a testőröm Bob végre kinyissa az ajtót, s végre a házamba érve utat engedjen az érzéseimnek, melyek a lelkemet mardossák. A fotósak megvadulnak, amint kilépek a biztonságot nyújtó kocsiból. A világ felé muszáj mindennap a boldog oldalamat mutatni, ami ma semmiképpen sem menne. Néhány újságíró bántó kérdése után a cérna teljesen elszakad, a könnyeim pedig újra hullani kezdenek. "Tisztában van vele, hogy tönkretett egy családot? ", vagy " Deliah, mit szól ahhoz, hogy egy világ tartja magát, egy neveletlen ribancnak?". A rajongóim, akik fel- fel tűnnek a firkászok között, sajnálkozva néznek rám. Már nem voltam az a lány, akit a hősüknek tartottak. Elvesztettem mindet, mikor Madridban, megismertem azt a férfit. Beérve az ajtó sírva elhajítom a kabátomat, a táskámból előkotrom a cigarettás dobozomat, majd rágyújtom. A hátamnál Bob felveszi a fekete szatén kabátot és a fogasra akasztja.
- Hagyj magamra - morgom, miután hatalmasat szívtam a káros anyagból. Amint a fűst a tüdőmig hatol, egyből megbánom, hogy rágyújtottam, de nem törődve az érzéssel, újra beleszívok. A nagydarab testőrtől is kapok egy sajnálkozó pillantást, majd felfogva a kérésemet elhagyja a házat. A telefonom vad csörgésbe kezd, de nem foglalkozva vele, előveszek egy üveg vodkát, majd tisztán belekortyolok. Keserű szájízzel kapcsolom be a tv-t egyenesen a sztárhírekre. Fintorral az arcomon, gúnyosan mosolyogva találkozom azzal a képpel, ami nemrég történt. Először a két nappal elcsattant csókról, majd a körülbelül 10 perce elcsattant pofonról, amit Saratól kaptam.
- Soha nem gondoltam volna, hogy képes vagy ezt megtenni velem - jelent meg szemeim előtt Sara zokogó arca. - Utállak, te ribanc - kiáltotta dühösen, majd kezét lendítette, ami egyenesen az arcomnak csapódott. 
Minden erőmet összeszedve kikapcsolom a folyton csörgő mobilomat, s cigarettával a számban, kezemben az üveggel, eldőlök a kanapén. Hangosan zokogom. A fájdalom belülről mardos. A legjobban az fáj, hogy ő nem állt ki mellettem. Elmondhatta volna, hogy ő ugyanúgy benne volt, mint én. Ehhez ketten kelletünk. Egyedül nem tudtam véghezvinni ezt. Iker pontosan ugyanúgy akarta, ahogyan én.
- Deliah Espino a fiatal énekes tehetség és unokanővére Sara Carbonero, a csinos sportriporter  sosem tartott erős viszont egymással. A két hölgy, ma úgy látszik végleg összeveszett egymással, ugyanis Iker Casillas, menyasszonya pofonnal jutalmazta a 22 éves lányt. Az ok nem más lehet, mint a pár napja felröppenő Delier. A Spanyol válogatott kapust, ugyanis rajtakapták a fiatal lánnyal, forró csókokat váltva. Később a Real Madrid csapatkapitánya tagadta, hogy bármi köze is lenne az énekesnőhöz, majd bevallotta, hogy hibát követett el. Úgy látszik Miss Carbonero vőlegényének meg tudott bocsájtani, de unokahúgának nem - mosolygott a kamerába a középkorú nő. Nem értenek semmit. Senki nem érti meg, hogy mi is zajlik le bennem. Elnyomom a csikket, és új szálra gyújtva előveszem a dalszövegfüzetemet. Erőszakosan megtörlöm az arcomat, a cikit pedig a hamutartóba helyezem. A szavak maguktól kezdenek el kavarogni a fejemben.

You got me sippin' on something

I can't compare to nothing

I've ever known, I'm hoping

That after this fever I'll survive

I know I'm acting a bit crazy 

Strung out, a little bit hazy....

TBD -05

The Best Duo

Sziasztok!
Nem is tudom, hogy hogyan kezdjem.
Pár nappal több, mint egy éve nem írtam ide semmit.
Hiányzott?
Nagyon!!!
Azt hiszem most jött el a pillanat, hogy folytatni tudjam. Folytatni akarom. Írni szeretnék...újra. Megváltoztam, s biztos vagyok benne, hogy ezt majd az írásomon is észreveszitek majd.
Köszönöm azoknak, akik eddig is velem voltak, s lesznek.
Megpróbálom rendszeresen új részekkel színezni, e blog életét. 

Üdv, 

Audriana Moore

Negyedik Fejezet

Anahi telefonját a füléhez szorítva hallgatta szerelme mondani valóját. A férfi vágyakozva harapott ajkaiba, mikor meghallotta a lány mézédes nevetését. Már az elejétől fogva tudták, hogy nehéz lesz a távolság. Tervezték, hogy végleg összeköltöznek Németországban, de egyikük sem akarta, hogy Anahi minden álmát feladja, így megegyeztek, hogy egyszer itt, máskor pedig ott élnek. 

- Annyira sajnálom, hogy nem lehetek veled ezen a nehéz napon - sóhajt szomorúan végül a telefonba a lány. Benedikt csapatának ma kemény meccse lesz a címvédő Bayern ellen. Bene az ilyen fontos meccsek előtt mindig ideges, és egyetlen ember képes megnyugtani őt ilyenkor. A szerelme. 

- Tudom kedvesem, de majd csak túl leszek rajta. Ne bánkódjunk annyit, ugyanis hamarosan meglátogatlak, és egy kis időt végre együtt tölthetünk.
- Már alig várom, de most nem mondjuk meg a srácoknak, hogy itt vagy - suttogja játékosan a készülékbe. Benedikt nevetve hátradől az öltözőben, miközben nevetve csapkodja a térdét. Csapattársai érdeklődve kapják felé a fejüket, de ő egyáltalán nem törődik a külvilággal.
- Nem hiszem, hogy nagyon el tudnánk titkolni előlük. Talán csak meg kell őket kérnünk, hogy hagyjanak kettesben.
- Bene te is ismered őket. Úgysem szállnának le rólunk - magyarázza a Spanyol lány, miközben a zárba illeszti a kulcsot. Már az elején nagyon meglepődött. Annak idején nem gondolta volna, hogy az ő Madridi játékosai ilyen nagyon megkedvelik a Német kedvesét. Fontos volt számára, hogy a "családja" is kedvelje azt a férfit, akit szeret.
- Mennem kell édesem, a félidőben hívlak - búcsúzik el Benedikt. Anahi szomorkásan ugyan, de elköszön. A férfi nagyot sóhajtva teszi el a készüléket, míg a mellette ülő Magyar származású csapattársa Ádám kérdően tekint rá.
- Nagyon elcsavarta a fejedet ez a lány, mi? - löki meg kedvesen barátját a 28-as. Szalai egyébként még azelőtt ismerte a lányt, hogy Benedikt bemutatta volna őket egymásnak. Anahi történetesen imádja a Magyar válogatottat, így már volt alkalmuk találkozni Ádámmal.
- El sem tudod hinni, hogy mennyire.

JAMES RODRÍGUEZ

- Mit a mai edzés utáni program? - érem be Benzemát futás közben. 

- Elfelejtetted mi? 

- Már egy hete beszéltük róla, azóta bulizni is voltunk egyszer, persze, hogy elfelejtettem - nevetek fel. Tényleg nem vagyok benne biztos, hogy jól emlékszem rá. Azt hiszem a fiúk meccset akarnak nézni, és beülünk valahova sörözni, vagy enni. 

- Benediktnek ma meccse lesz, így azt nézzük a fiúkkal és Zoraidával. 

- Zoraida? 

- Ja, bocs. Akarom mondani Anahival és nála leszünk. 

- Benedikt, Anahi pasija? 

- Ja, már egy ideje együtt vannak - bólogat. - Nagyon megkedveltük a Németet, így ma beülünk szurkolni neki a Tv elé. 

Miután már nem válaszoltam, csak egy kösz biccentéssel kocogtam tovább Benzema elhúzott mellettem. Ha a lánynál leszünk, akkor én is megvagyok hívva, vagy nem? Az oké, hogy Cris már egy hete szólt, de nem hiszem, hogy Anahi örülne neki, ha ott lennék.
Nem leszek gyáva. Szépen oda megyek Anahihoz és megkérdezem. Esküszöm olyan vagyok, mint egy hisztis kamaszlány, aki nem tudja, hogy mégis hogyan mondja meg az osztálytársának, hogy tetszik. Pedig egy csak egy ártatlan kérdés.
Miután vége lett az edzésnek gyorsan az öltözőbe siettem. Hamar elkészültem, s nagyon reménykedtem benne, hogy itt találom még Anahit. Kifulladva értem oda az irodájához, ahova sajnos, bekopogva észre kellett vennem, hogy - ugyan az ajtó nyitva, de - nincs bent senki. Beléptem az egyszerű kis helyiségbe. A falak bézs színűek, és az egész olyan szolid. Nem ezt képzelné el az ember egy ilyen kaliberű csajtól.
- Szia - lépett be a lány az ajtón. - Mit szeretnél?
- Én csak beszélni szeretnék veled.
Szótlanul ült le a székébe, majd az íróasztala előtt lévő másikra mutatott. Nem mertem megszólalni, így csak némán követtem a példáját. Újra körbenéztem az irodában és csak most vettem észre, hogy a falakon különféle érmek lógnak, a polcon pedig elég szép számban tornyosulnak a kupák.
- James, ha nézelődni jöttél el kell, hogy küldjelek, mivel rengeteg papírmunkám van, és négyre haza is kéne érnem, mire a meccs elkezdődik - mondta, majd tekintetét visszafordította egy rakás papír felé.
- Pont ezért vagyok itt.
- Mert sok a dolgom? - húzta fel a szemöldökét.
- Nem, dehogy - mentegetőzöm.
- Akkor mégis miért?
- Tudom, vagyis érzem, hogy amióta itt vagyok mi nem igazán szimpatizálunk egymással, és ugye ma lesz ez a kis összejövetel. Nem tudom, hogy én is szívesen látott vendég vagyok, vagy nem akarod, hogy ott legyek. Csak ezt akartam megkérdezni - fejezem be a mondandómat.
Anahi először csak kifejezéstelen arccal bámul rám. Hatalmasat sóhajt, a válla leereszkedik. Leteszi a tollat a kezéből és végre belekezd.
- James, ha az egész csapatot meghívom, az azt jelenti, hogy az egész csapatot szívesen látom. Úgy érzed te a Real Madrid hivatalos tagja vagy?
- Biztos, vagyis persze, ez természetes - hebegem. A lány halvány mosolyt ereszt felém. Talán még sosem volt ilyen barátságos a tekintete velem szemben, mint most.
- Téged is szívesen látlak Rodrígues - nevet fel halványan. - Most pedig tűnés mert ha nem végzek időben, nem lesz mit adnom nektek enni, és akkor órákig hallgathatjuk Sergio nyavalygását.
Szinte ebben a pillanatban felpattanok. Talán mégsem utál annyira engem ez a lány. Elhadarok egy gyors köszönést és már ott sem vagyok. Hirtelen eszembe jut, hogy ma Taxival jöttem, így ideje lenne hívni egyet. Mielőtt kivenném a telefont a zsebemből feltűnik a színen Cristiano.
- Te még itt?
- Csak beszédem volt Anahival, és te?
- Rúgtam még párat - rántott vállat. - Mostanában sok rajtam a feszültség.
- Mi a baj?
- Szakítottunk Irinával.