Letter telling you - Iker Casillas [Novella]

Levélben mondom el.

I Know You Care

Édes szavak, melyek kellemetlen pillantásokat szülnek egymás után. Levelek melyekben az érzelmek felszínre tőrnek. A szél, a nap, s a csillagok melyben azt a bizonyos személyt keresed, akit oda képzel a szíved. A madarak csicsergése, oly nyugtató, s kellemes, mit az ő hangja. Emlékszel a pillanatra? Arra, mikor kezed végighúztad, tökéletes bőrén. Mikor szád az ő csodálatos, vágytól duzzadt ajkaihoz ért? Kell ez neked. Számodra mindig is ő lesz a fontos, s nem én. A különleges külső mögött, egy különleges szív is lapul. Ki gondolta volna, hogy pont te – a világ legismertebb kapusa -, majd a legjobb barátja, esetlen, vörös hajú húgába szeretsz bele. Minden hozzá kötött téged. Akartad őt, s ő is akart téged, csak félt bevallani. A mindenem vagy, voltál, és leszel is Iker. Miután az utunk elvált, azt mondtad nekem: szerelmes vagyok. Hogy beleszerettél abba a lányba, akibe sosem akartál. Azt mondtad, hogy mindenhol az ő gyönyörű, sötét, tengerkék szemét látod. A szeme. A szeme, oly tengeri, s sötét, mint a harmat. Elvesztél bennük. Másképp nézett rád, mint a többi lányt. Erősebb szerelemmel, mint én valaha, mégis magamnak akartalak, mert azt gondoltam, hogy te hozzám tartozol. Jók voltunk együtt, de vele ez egészen más volt. Mikor mellettem láttak, mindig a tökéletes párt látták. Mikor vele pillantottak meg, kézen fogva, lopott csókokat váltva, a tökéletes szerelemmel találkoztak. Velem mikor volt ilyen? Mikor loptunk egymástól csókot? Soha. Nem voltál velem boldog, mégis menekültél a szerelem elől. Nem akartál vele lenni, mégis a szíved hozzá sodort. Tudtad, hogy ő az igazi, mégsem akartál megbántani engem, pedig megértettem volna. Iker, egyetlenem, szereted őt. Nem azt akarom, hogy velem legyél, hanem, hogy mellettem állj, mikor szükségem van rád a nehéz időkben. Nem bírom már sokáig. Fiatal vagyok, s szeretnék még élni, de nem tehetem. Más dolgom van, és nem itt, hanem isten mellett. Annyit szenvedtetek, mert én közétek álltam. Azt mondtad nekem, hogy itt vagy, de ő a tetoválás a szívedben. Az elején nem értettem, aztán minden világossá vált. A tetoválás örökké szól. Ahogy a szerelmed is iránta. Sokszor mondtad, hogy szeretsz. Hittem, s hiszek is neked, csak nem pont úgy szeretsz, ahogy én szeretném. Egy jó barát, más esetben testvér vagyok számodra, és ez nem baj. Nem kell bujkálnotok többé. Elfogadom, hogy titeket egymásnak teremtettek. Annyit kérek, hogy ne zárjatok ki, erre a kis időre, amim még hátra van. Nem akarok egyedül lenni, barátok, s család nélkül. Látni akarlak titeket együtt.  Tudni akarom, hogy ért- e annyit az életem, hogy lássam az igaz szerelmet, ha már érezni nem tudom. Kérlek, néha látogassatok meg. Gyertek el a síromhoz. Együtt! Látni akarlak majd titeket, s ígérem, vigyázok majd mind a kettőtökre. Ne felejtsétek a testem, eltávozik, de én örökre a szívetekben élek tovább. A lelkem mindig itt lesz, s ha felnéztek majd az égre, ott lesz. Keressétek majd a legragyogóbb csillagot, s ott leszek. Mosolyogva nézlek majd benneteket! Boldog leszek, csak szeressétek egymást, úgy ahogy mindig.

Ölel, s millió csókot küld,

Sara.