TBD - 01.

The Best Duo

Sziasztok! :) Aki még nem tette meg az csatlakozzon a facebook csoporthoz: CSATLAKOZOM
Mindenkinek kellemes téli szünetet és kellemes karácsonyt! :)Üdv, Audriana Moore

Első Fejezet

MADRID ÉS AZOK A NARANCSSÁRGA SPORTKENŐCSÖK

JAMES RODRÍGUEZ

Véglegesen is Madridba költözve jutott el a tudatomig, hogy milyen messze is leszek a családomtól, a kislányomtól. Mikor megegyeztünk Danielaval, hogy felváltva vigyázunk majd Salomera, még nem tudtam, hogy lehetőséget kapok a királyi gárdától. Örült lettem volna visszautasítani ezt a hatalmas lehetőséget, és így a fizetésem is jóval meggyarapodott. A kislányom a legfontosabb számomra az egész világon, s azon vagyok, hogy mindent megadjak neki, amit csak lehet. Édesanyámmal már megbeszéltem, hogy minden héten egyszer leutaznak hozzám Salomeval. Daniela kijelentette, hogy nem kíván velem egy ideig találkozni, egy jó hosszú ideig. Teljesen megértem szegény lányt, hisz én váltam el tőle, és én voltam az, aki először félrelépett. Bánom, hogy megcsaltam, de talán mind a kettőnknek jobb lesz külön utakon folytatni. Már hosszú idő óta nem vagyok belé szerelmes, csak kötelességemnek éreztem vele lenni. Mindig is szeretni fogom, hisz egy bizonyos kötelék mindig is lesz köztünk, hisz Salome örökre összeköt minket.
- Ez itt Madrid legjobb szórakozóhelye - mutat Sergio a színes fényekkel kivilágított, hatalmas épületre. - Ide szoktunk járni a srácokkal, és néha még Anahit is sikerül elrángatni - meséli. Ramos már az elejétől fogva nagyon kedves volt velem, Ikerrel együtt. Csak pár pillanatra találkoztunk mikor aláírtam a szerződésemet náluk, de egyből befogadtak. Nem én vagyok az egyetlen új, hisz Toni Kroos is ebben a szezonban kezd a királyi gárdánál.
- A lány, akiről meséltetek ő Calro keresztlánya, igaz? - kérdezek rá a hátvédnél.
- Igen - bólogat -, és Iker unokahúga és a csapatunk sportorvosa is - kacsint. - De ez most nem lényeges, hétfőn úgyis megismered - törölte meg az arcát, amire odaragadtak a fánk cukormázának darabjai. - Gyere meghívlak egy kávéra.

ANAHI PUENTE 

- Utoljára mondom el Maite, hogy a kék tubusos sportkenőcs kell, és nem ez - bökök a narancssárga tubus felé. A mai nap folyamán már körülbelül háromszor küldtem vissza azért a rohadt kenőcsért. Maite egyébként egy gyakornok, akit Florentino a nyakamra rakott. Szegény kislány semmihez nem ért, de Perez kijelentette, hogy be kell tanítanom. Fogalmam sincs, hogyan fog ez sikerülni, mikor ez a csaj értelmi fogyatékos!

- De ott csak sárga bigyók vannak - ellenkezett egyből. Bigyók? Türelmesnek tartom magam, de az enyém is elfogy egyszer. 

- Édes egyetlenem, vagy megkeresed azokat a kenőcsöket, csak a hajadnál fogva váglak innen ki a fenébe, megértetted? - morogtam, Carlo pedig a hátamnál felnevetett. Bezzeg rá nem küldenek ilyen hülye libákat. Hatalmas reményekkel útjára engedtem, talán utoljára, mert komolyan mondtam az előbbit. Bosszúsan néztem a keresztapámra, aki csak szórakozottan figyelt. De kedves. - Nem érdekel Perez, ha ez a liba tovább hátráltat úgy kirakom, hogy a lába sem éri a földet - jelentem ki. 

- Ne legyél már ideges Eiza - karolta át a derekamat Karim. Néha feltudtak vidítani a srácok, ha már a holtponton voltam, de ma ez sem segít. Reggel hatkor már kelnem kellett, hogy hétre beérjek, ez az idióta egy órát késett, és már rohadtul elegem van. 

- Hagyd békén Karim - szól rá Iker. Hálásan mosolygok unokabátyámra, ám mikor a csatárnak esze ágában sem volt elengedni robbantam. 

- Benzema, ha nem veszed le rólam a kezed, letépem a kis barátodat, és megetetem veled ebédre - mordulok fel. 

- Te is kérsz majd belőle?
A kérdésére az egész csapat felröhög. Próbálom palástolni, de én is halványan elmosolyodom, majd a mellkasára csapok és edzeni küldöm. Amióta csatlakoztam a Real Madrid csapatához, a fiúk a szívemhez nőttek. Egytől egyig a családommá váltak. A szüleimmel ugyan a mai napig tartom a kapcsolatot, mégsem szerettem teljesen egyedül lenni, és hála a keresztapámnak nem is kell. Egész kiskoromban, apa elmondása szerint, még csak a focit sem szerettem, mára már az egész életem arra épül. A futballal alszom, s ébredek. A keresztapám igazi örültet faragott belőlem. 11 éves koromra már a helyi csapatban fociztam, de hamar kiderült, hogy elméletben tényleg tehetséges vagyok, és elég szigorú is, de mint focista örökre megbuktam, mikor életem első meccsén, lehetőséget kaptam az edzőmtől, hogy játszassak, én pedig a saját lábamban eltaknyoltam, és eltörtem az orrom. Abban a pillanatban eldöntöttem, hogy örökre feladom a sportolói karrierem. Szerintem jól döntöttem, bár keresztapa nem volt elragadtatva, mert ő eldöntötte, hogy bizony focistát nevel belőlem.
- Szia - szólalt meg a hátam mögött egy határozott női hang. Megfordultam és szembe találtam magam, két fiatal lánnyal. Az egyiknek szőke, míg a másiknak barna haja volt. Olyan előkelően álltak előttem, mintha ők lennének az atyaúristen.
- Segíthetek? - kérdeztem, majd miután megláttam a két lány mögött, a stadion titkárnőjét, Sherlynt, felé is küldtem egy érdeklődő pillantást.
- Senorita Puente a hölgyek magát keresik. Hiába mondtam nekik, hogy most túlságosan elfoglalt, nem tudtam őket addig elküldeni - nézett a két hölgyeményre bosszúsan a Spanyol lány.
- A csapat sportorvosát keressük Matie Castrot - nyávogta a barna hajú leányzó. Mikor meghallottam az általa mondott nevet, önkéntelenül is felnevettem.
- Hát hölgyeim el kell, hogy szomorítsam önöket, ugyanis a csapat orvosa én vagyok. Senorita Castro, csupán csak az egyik ideiglenes gyakornokom - világosítottam fel őket. - Szóval megkérem önöket, hogy távozzanak, vagy hívom a biztonsági őröket.
- Ez lehetetlen - csattant fel a szőke is. Nyugodt mosoly ült az arcomon. A távolból feltűnt a barna hajú lány, akinek a kezében egy hatalmas doboz volt, amire nagy narancssárga betűkkel volt írva, hogy "IZOMLAZÍTÓ". Narancssárga betűkkel, nem kékkel, narancssárgával! Maite arca nem látszott, a fehér doboz mögül.
- Hölgyeim a lány, akit keresnek, pontosan a hátuk mögött jön, és megint rossz kenőcsöket hozva - mutattam a hátuk mögé.
- Anahi szükség van rád - szaladt hozzám Isco. Egyből felé fordultam. Ideges arccal a pálya közepén fekvő Ronaldora mutatott, aki a térdét szorongatta. Maitet majdnem fellökve kaptam ki a dobozból egy kenőcsöt, bár nem olyat kértem, de most ez is megteszi. A hölgyeményekkel nem törődve adtam ki az utasításokat - Isco szólj Garcianak, hogy hozzon jeget, de gyorsan.
- Igen főnök - rohant el. Sprintelve odasiettem Crishez, majd letérdelve mellé, tapogatni kezdtem a térdkalácsát.
- Ez nagyon fáj - nyögte ki a Portugál, feszített, fájdalmas hangon.
- Vedd el a kezed Roni, így nem tudom megnézni. Csak segíteni akarok - simogatom meg az arcát, miközben ő lassan elveszi a kezeit és a teste mellé szorítsa, ahogy tanítottam. A kenőccsel óvatosan bekenem a térdét, s a jeget rászorítom, amit Isco a kezembe adott. Sergiora és Ikerre nézve megkérem őket, hogy vigyék át Cristianot az irodámba, és fektessék le az ott lévő vizsgáló ágyra.
- A hölgyeknek köszönöm az ittlétet, de örülnék, ha távoznának - értem újra a három grácia mellé, akik nem zavartatva magukat felszabadultan fecsegtek egymással, míg Sherlyn idegesen megpróbálta őket kiterelni. - Maite neked sem kell már visszajönnöd, ki vagy rúgva - szóltam oda a lánynak. Döbbenten nézett a szemeimbe, majd szólásra nyitotta a száját, ám én belé fojtottam a szót. - Nyugodtan elmehetsz panaszt tenni Senor Perézhez, de garantálom neked, hogy itt azok után sem fogsz dolgozni. Mellém nem kell olyan szerencsétlen munkaerő, aki nem tudja megkülönböztetni, hogy melyik a kék és melyik a narancssárga. Ez itt egy futballcsapat, kemény edzésekkel, és sérülhető, élő emberekkel, nem a bevásárlóközpont, egy leárazás közepén.