TBD - 03

The Best Duo

Sziasztok! Hivatalosan is visszatértem. Remélem tetszik a rész. Üdv, Audriana Moore :)

Harmadik Fejezet

ANAHI PUENTE 

- Hol akartok majd letelepedni, ha összeházasodtok? - teszi fel váratlanul a kérdést Sara, Iker barátnője, s gyermekének anyja. Az egész társaság, szinte egyszerre fordul felénk. Én Benediktre nézek, aki csak vigyorogva belekortyol a borába, majd kezébe fogva, a kezemet, csókot nyom rá.
- Ezen még nem gondolkodtunk - válaszolja. Témába jött már, hogy esetleg én költözöm oda, vagy ő ide, de nem döntöttünk. Engem minden Madridba húz, míg őt Gelsenkirchenbe. Jelenleg képtelen lennék feladni a munkámat, s tudom, hogy Bene nem is várja el tőlem. Sosem lennék képes azt mondani neki, hogy hagyja ott a csapatát, hogy velem lehessen. Elfogadtuk, hogy messze vagyunk egymástól. Amikor csak tehetjük meglátogatjuk a másikat. Két éve vagyunk együtt. Mind a két helyen közös házunk van. Együtt választottuk ki, együtt rendeztük be, együtt döntöttük el, hogy mindkét helyen hagyunk egy külön szobát, ami csak az első babánké lehet. Sok mindent terveztünk, de nem teljesen döntöttük el, hogy hol szeretnénk végleg letelepedni.
- Van még időtök - legyint Sergio. Bene rám kacsintott, majd Sergiora vigyorgott. Mosolyogva ráztam meg a fejem, mikor eszembe jutott a mai mondata: Alig várom, hogy Frau Höwedes legyél. 
- Remélem nem sok - nyom egy utolsó puszit az arcomra, majd visszafordul a meglepett társaság felé.
- Terhes vagy? - nyel félre Marcelo. Hangosan nevetve rázom meg a fejem, Bene röhögve döntötte hátra a fejét. Szemét módon, alig láthatóan végigsimított a hasamon. - Biztos, hogy terhes vagy - pattan fel a Brazil, majd mellé térdelve a hasamat kezdi kémlelni.
- Nem vagyok terhes bongyi - simogatom meg a fejét, majd hajánál fogva hátra húzom mikor motyogni kezd a hasamnak, hogy: "itt van Marcelo bácsi" vagy, hogy "itt a szupersztár keresztapukád". - Benedikt csak szórakozik veletek. Amúgy meg, mondtam én, hogy te leszel a gyerekem keresztapja.
- Ne is tagadd - húzza ki magát. - Hallottam, hogy azt beszéltétek az én szerelmemmel, hogy az első gyerekednek biztos, hogy mi leszünk a keresztszülei - kacsint, a kacarászó Clarissere.
- Te kihallgattál minket - csattan fel.

JAMES RODRÍGUEZ

A hétvége hamar eljött, s miután édesanyám beállított, a lányommal a karjain, minden értelmet nyert. Abban a pillanatban, hogy megláttam a rózsaszínbe öltözött gyöngyszemet, tudatosult bennem, hogy mennyire is hiányzik az, hogy nap, mint nap lássam. Salome volt életem elfénylőbb csillaga, a világom, akiért bármit megtennék. Szerettem volna, ha velem él, de nem szerettem volna elszakítani őt, sem az édesanyjától, sem a gyökereitől, s az időm sem engedte volna meg, hogy mellette legyek, így kénytelen vagyok beletörődni, hogy hetente csak egyszer láthatom őt. Miután elmagyaráztam Nicolanak, hogy ma nem érek rá, hisz csak a lányommal akarok lenni, egyből bevásárolni indultam, hogy minden legyen itthon a kislányom számára. Nic kis hisztizés után ugyan, de megértette, hogy ma semmiképpen sem találkozunk. Erősködött, hisz már nagyon szeretné látni a lányomat, de ez még korai lenne. Két napja történt, hogy közelebb kerültem hozzá. Az együtt töltött éjszaka után képtelen voltam elengedni a Spanyol származású lányt. Pontosan olyan volt, mint amilyenre számítottam. Érzelmes, szenvedélyes s kissé vad, pont, mint Nicola Fuentes. Nem volt bennem félelem. Nem éreztem hibásnak magam, hogy tovább léptem a válással végződő kapcsolatomon. Siettem? Igen, hamar túl akartam lépni rajta. Madrid és az új helyem a királyi gárdánál mindent megváltoztatott. Talán egy másik ember leszek. Az emberek nem csak a kolumbiai Jamesként fognak emlegetni, hanem a Real Madrid egyik játékosaként, ami sikereket sikerekre halmoz, mint a többi fehér színben pompázó játékos.
- Beilleszkedtél már? - tudakolta édesanyám, aki a konyhában szorgoskodott, amióta ideért. Salome egy nyalókával a szájában, s a jobb kezében egy babával, ült az ölemben, én pedig nem győztem raktározni az édes babaillatát.
- Igen - felelem - mindenki kedves velem. Hihetetlen érzés velük játszani anya. Ők profik, híresek és tehetségesek, jó érzés közéjük tartozni.
- Gondolom Cristiano jelenléte is nagyban befolyásolja a teljesítményedet - somolyog rám. Amikor a Real Madrid ajánlatot tett értem, szinte ujjongtam, hogy a példaképem csapattársa lehetek.
- Ronaldo nem csak legendás focista, de csodálatos ember is.
- És a belső munkatársak?
- Ők is jó fejel, bár Ancelotti keresztlányával, aki egyébként a csapat orvosa, nem igazán találtam még meg a hangot - fintorogtam. Anahi Puente egyáltalán nem volt szimpatikus, s a minap ő is közölte a véleményét rólam. Szerinte még nem kellett volna leigazolni egy ilyen nagy csapatba. Érdekes volt, hogy csak engem fúrt mindig oldalba, mert sem Tonival, sem Keyronnal semmi problémája nem volt, s nincsen. Én pedig maradtam a szemében a fekete bárány, aki elmondása szerint, nem tud olyan profin futballozni, mint a többi RM játékos.
- Olyan szigorú? - kérdezi. Tipikus anya. Olyan jószívű.
- Bár csak az lenne - horkanok fel újra. - Nem csak, hogy szigorú, vaskalapos, de még bunkó is a javából. Ez már nem nő, hanem Godzilla.
- Szép lány?
- Igen az - vallom az igazat. Nem is tagadnám, hogy a Spanyol származású lány igen gyönyörű. Sokkal jobban el tudnám képzelni egy kifutón, mintsem nagydarab focisták között. Anyu sunyi tekintettel rám nézett, majd újra visszafordult a gázhoz.